„Hároméves fiam néhány napja ránk nyitott szex közben, azóta feszültek vagyunk, egyszerűen nem merünk semmilyen intim együttlétet kezdeményezni. Az eset óta állandóan lessük az ajtót, hallgatózunk, hogy nincs-e ébren, hogy ne történhessen meg újra, de így igazából egy merő frusztráció az egész. Hogy oldjuk fel ezt a helyzetet? Mit mondjunk a kicsinek? Magyarázkodjunk? Vagy felejtsük el?” – kérdezi Linda (36) nevű olvasónk e-mailben.
A szexuálterapeuta válasza:
Terjéki-Tóth Nóra
A szülők szemszögéből a legkínosabb esetek közé tartozik, amikor a gyermek olyasmit lát, ami nem rá tartozik – ilyenek a megzavart szeretkezések is.
Természetes igény, hogy apa és anya kettesben, meghitten szeretné tölteni a szexre szánt időt, és az együttlétet a körülmények ellenére is élvezni. Ebben az esetben azonban nem érzek túl nagy tragédiát: úgy adódott, hogy a hároméves kisgyerek meglátta a szüleit, de itt nincsen semmi teendő, mivel ebben a korban még aligha tudja felfogni a látottakat. A gyermek fejében ugyanis még nem áll össze a kép, hogy anya és apa szerelmeskedik. Úgy, ahogy látta, több mint valószínű, hogy ez el is felejtődött. Nem kell vele beszélni róla, mert a felnőttek a valóságot úgysem tudják megfelelően elmondani neki, hiszen azt nem érti még meg. A fejében mindez nem kapcsolódik össze semmivel, pláne nem valamiféle negatívummal. Talán ez a tény elég megnyugtató, és segít a felnőttek frusztrációját feloldani, hiszen kár, ha ilyesmi blokkolja a szexuális vágyakat!
A későbbiekben azonban – a szülők megnyugtatására – érdemes nagyon egyszerű dolgokkal készülni, amik kizárják az ilyen kellemetlen helyzetek előfordulásának legapróbb esélyét is: gondoskodjunk róla, hogy az ajtó legyen zárható, illetve tanítsuk meg a kicsit arra, hogy a felnőttekhez való berontás helyett kopogjon. Ezt valószínűleg később tudjuk csak eredménnyel bevezetni, addig marad a bezárkózós módszer vagy az a megoldás, hogy gyermekünket néha, két-három órára más (ismerős, nagyszülők, ovis társ szülei, barátnők, esetleg bébiszitter) felügyeletére bízzuk! Esténként érdemes azt is megvárni, hogy a gyerek mély alvásba „zuhanjon”. Ez az elalvás utáni állapot elég sokáig tart, ilyenkor egyáltalán nem ébred fel a zajokra.
Később egyébként valóban lehet ok aggodalomra egy „in flagranti” esetén: egy óvodáskorú gyermeket például már foglalkoztatnak a nemiség kérdései, és valószínűsíthető, hogy hasonló szituációban már tisztább a fejében az is, hogy mit látott. Egy ilyen szerencsétlen esemény után elengedhetetlen egy nagy, higgadt beszélgetés, magyarázkodás és tanmesék nélkül, tisztázva, hogy a látottak semmilyen formában nem veszélyesek semelyik szülőre, csupán szeretetük és szerelmük beteljesedése volt mindaz, amit látott. Túlmagyarázni így is felesleges, ha kérdez, válaszoljunk őszintén, de ne erőltessük a kibeszélést, ha ő még nem igényli! Mindenképpen kérdezzünk rá arra is, hogy mit szeretett volna a gyerek, amikor a szülőket keresve betoppant.
Szakértőnket itt találod meg: www.intimtanacs.hu
Megjelent: a Kismama Magazin 2014. április-májusi számában
